A drótháló szerkezeti jellemzői elsősorban az anyagösszetételt, a hálómintázatot, a csatlakozási folyamatot és a felületkezelést foglalják magukban. Ezek a jellemzők együttesen határozzák meg a drótháló szilárdságát, tartósságát és alkalmazható forgatókönyveit.
Anyagösszetétel: A drótháló általában alacsony széntartalmú acélhuzalból, horganyzott huzalból, rozsdamentes acélhuzalból vagy hidegen húzott-acélhuzalból készül. Egyes speciális-célú dróthálók alumíniumlemezt vagy horganyzott lemezt használhatnak. A különböző anyagok eltérő korrózióállóságot, szilárdságot és különböző környezetekhez való alkalmazkodóképességet biztosítanak a dróthálónak.
Hálóminta: A drótháló szabályos hálószerkezetű. A gyakori hálóformák közé tartozik a négyzet, a téglalap, a rombusz és a hatszögletű. A rekesznyílás igény szerint testreszabható, 5×5 cm-től 10×20 cm-ig. A padlófűtés dróthálója gyakran 50 mm × 50 mm-es kis lyukakat használ a csövek rögzítésére.
Csatlakozási folyamat: Főleg elektromos hegesztéssel, tompahegesztéssel vagy bélyegzéssel alakítják ki. A hegesztett dróthálót automatizált mechanikus hegesztéssel állítják elő, ami erős hegesztést és sima hálófelületet eredményez. A sajtolt acél dróthálónak viszont nincs hegesztése, így nagyobb integritást és nagyobb szakítószilárdságot kínál.
Felületkezelés: A korrózióállóság és az élettartam növelése érdekében a hálót gyakran tüzihorganyzással-, elektro-horganyzással, mártással vagy porszórással kezelik. Például egy tűzihorganyzott-réteg hatékonyan ellenáll a nedvességnek és a sóspray-korróziónak, élettartamát több mint 50 évre meghosszabbítva.
Szerkezeti előnyök: A háló egységes hálómérettel, erős hegesztéssel, nagy szilárdsággal és erős integritással rendelkezik, hatékonyan javítja a beton repedésállóságát, ellenáll a nyíró- és nyomóerőknek, valamint szerepet játszik a földrengésállóságban és a repedés megelőzésében az építőiparban.
